Menü

Deviáns Idol

„Én tudom, hogy máshogy látom a dolgokat, ezer üvegen és tükrön át csavarodik a realitás, de legalább élvezem.

Hajós kapitánynak érzem magamat úgy általában, aki kicsiny és jelentéktelen agyát navigálja a semmiben a semmiért.

A Rend és a Rendetlenség közötti határ olyan furcsa mint az őrület és a zsenialitás közötti: Míg az egyik mozgásban tart a másik oldalon a káosz démonjai falnak fel elevenen.” [V. Dániel]

Az ember örökösen a saját maga által felhúzott falakba ütközik. A falakból létrejövő, önmagát alakító labirintus rajzolja ki személyiségünket. Az hogy a falak rendszere mennyire zárt, vagy nyitott jellemzi a külvilággal való kapcsolatunkat. De hol a határ a belső és a külső világ között?

Dani saját világa összemosódott a külvilággal, ezt az orvostudomány skizoid tünetként írja le, de számára inkább csak az érzékelés spektrális kiszélesedését jelenti ez. Valamilyen módon különbséget tesz a realitás és az imaginációi között, mégis tudatosan beépíti minden tapasztalását a világképébe, függetlenül a tapasztalás eredetétől.

Vajon kell-e határt húzni a külső és belső világunk közé, egyáltalán lehetséges-e? Milyen következményei vannak, ha a határt rossz helyen húzza meg az ember? Változik-e bármi is ettől? Milyen hatással lesz a határ kijelölése a szociális kapcsolataira? Segítheti-e, vagy gátolhatja-e céljai elérésében?

Arra lettem figyelmes, hogy a belső környezete elkezdett megjelenni a képeken, a spontán pillanatokban egyre inkább tetten érhető lett, végül már én is keresni kezdtem, hogy megjeleníthessem a külvilág számára is. Így a külső és a belső környezete között húzódó határ a fotókon is éppúgy elmosódottá vált, mint benne.