Menü

XX.-XXI.

A XX. századi kulturális és demográfiai változások, súlypont áthelyeződések ütemének felgyorsulása azt eredményezte, hogy egy rendkívül nagy szakadék keletkezett a XX. és a XXI. század között, miközben az egyes – merőben eltérő – korszakok generációi egymás mellett élnek.

Mivel én a rendszerváltás évében születtem mondhatjuk, hogy tulajdonképpen nem éltem a XX. században – ha a ’90-es éveket az új század kiterjesztéseként fogjuk föl, ami társadalom- és kultúrtörténeti szempontból is indokolt. Így olyan szemmel vizsgálom ezt a viszonyt, hogy bár nem éltem az előző világban a nyomai és hatásai folyamatosan körülvesznek és rányomják a bélyegüket az életemre. Minden korban úgy élik meg az emberek a jelent, mint valami fordulópontot a dolgok alakulásában, ugyanakkor a történelem folyamatos és szerves formálódása, távlatokból nézve tagadhatatlan. Szakadék a generációk között húzódhat, mert az individuum fejlődése nem mutat teljes párhuzamot a kor változásaival.

Munkámban ezt a kérdéskört járom körül. A Puskás Ferenc Stadion mellett található szocreál stílusú szoborpark – melyet 1953 és '58 között építettek – szoborcsoportjai jelennek meg képeimen. Az idealizált, heroizáló megformálása a szobroknak, utal a XX. századra, míg a fotókon, a szoborcsoportokba beemelt új elemek, úgy változtatják meg a jelenetet, hogy az a két század viszonyára reflektáljanak, ellenpontként, vagy épp következményként. A téma kiragadása a környezetből jelzi általános érvényességét, miközben a nyilvánvalóan szubjektív nézőpont tényét sem hagyhatjuk figyelmen kívül.